Ki fizeti a révészt?

Ha szeretné megtudni, mit csinál pénzügyi tanácsadója, (vagy aki így nevezi magát) arra a legjobb módszer, hogy megkérdezi tőle. És a leggyakoribb válasz, hogy segítenek az ügyfeleknek elérni pénzügyi céljaikat azáltal, hogy megismerik saját igényeiket, vagy valami hasonló bullshit, azaz blablablablablabla. Most, ha valóban szeretné tudni mit is csinál egy tanácsadó, akkor járjon utána, hogy honnan kap fizetést. Hogy mi után és honnan származik jövedelmük? Ha ezt megtudja, az többet mutat arról, mit is csinálnak, kit és mit képviselnek valóban.

A pénzügyi tanácsadók zavaros világát három fő részre lehet osztani:

1. bróker/ügynök,

2. befektetési menedzser,

3. pénzügyi tervező.

Minden munka más és más, és minden foglalkozás különbözik a képviselt munka és ahonnan jövedelme származik (elkötelezettség) szempontjából.

1. Bróker/Ügynök, aki fizetését attól a cégtől vagy cégektől kapja, melyeknek közvetlen vagy közvetett ügynöke. Általában függetlennek vallja magát. Ha nem ad el a cégek termékeiből semmit, akkor nincs fizetése. A cég termékén van a hangsúly, azt kell az ügyfél számára elfogadhatóvá tenni. A tanácsadás az ügyfélnek „ingyen” van. Új ügyfél megszerzésben érdekelt a tanácsadó, mert ez jelenti a bevételt cégének és neki, az ügyfél követésében nem érdekelt. Hogy az eladott termék jó-e ügyfelének, az nem elsődleges szempont.

2. Befektetési menedzser, akinél az ügyfél a pénzét elhelyezi és ezért a kezelt vagyon nagysága szorozva egy %-os értékkel, ez jelenti a szolgáltatás megfizetését. Ez költség az ügyfélnek és innen minden pénzmozgás költséget jelent. Ha nincs pénzmozgás (befektetés aktív menedzselése), akkor nincs bevétel csak pénz elhelyezéskor és kivételkor. Aktív pénzkezelésben (aktív menedzselésben) érdekelt a tanácsadó, mert ez jelenti a bevételt cégének és neki. Ha nincs "aktív menedzselés", nincs indokolt vagy indokolatlan pénzmozgatás, nincs "spekulációs pezsgés", akkor nincs bevétele a cégnek és a menedzsernek sem. Hogy az ügyfélnek származik-e ebből az aktív pezsgésből nyereség vagy veszteség, az mindenképpen biztos. Ezen túl még egy biztos a "pezsgés" költsége, ami a menedzsernek (cégének) bevételét jelenti.

3. Pénzügyi tervező, akinek jövedelme közvetlenül és kifejezetten az ügyféltől származik óradíj, egy vagy több konkrét pénzügyi terv elkészítéséért járó javadalmazás vagy éves fix megbízási díj alapján, a szerint, hogy mennyi időt kell fordítani az ügyfél pénzügyeire, és az ügyfél vagyonának mely részére vagy egészére terjed ki a pénzügyi tervezési munka. Ő egy valódi Pénzügyi Tervező. Ezek a tanácsadók az egyetlen gyakorló pénzügyi tervezők az iparágban és csak az ügyféltől kapják jövedelmüket, elvégzett munkájuk értékében. Ők látnak el egyedül élettervezési (Life Planning) feladatot, ahol a teljes pénzügyi struktúrák tervezhetők és kialakíthatók az élet folyamán, (cash-flow, képzés, nyugdíj, járadékszolgáltatás, öröklés, hitel, befektetés, kockázati biztosítás) igény esetén folyamatos követés és adaptálás mellett. A pénzügyi tervezésre szerződés köttetik, melyben a feladat, cél, kockázat. felelősség stb… konkrét megfogalmazásra kerül, és nem lehet „apró betű”.

A gyakorló pénzügyi tervezők száma viszonylag kicsi, talán csak néhány ezer pl. az egész Egyesült Államokban, néhány száz Európában és pár ember Magyarországon. Ennek ellenére tanácsadók tízezrei a világon, akiket ha megkérdeznek, azt mondják: ők pénzügyi tervezők, mert van CFP-jük (minősítésük, diplomájuk, stb…). Ezek a tanácsadók pénzügyi tervezők lehetnek papíron, de nem foglalkozás és hivatás szempontjából, mert elsősorban NEM pénzügyi tervezésből, és NEM az ügyféltől kapják bevételüket, így nem is képviselhetik egyértelműen az ügyfél érdekeit, nem szerepelnek védjeggyel rendelkező nemzetközi tervezői szervezet regiszterében.

Ha a kapust nem az egyesülete, hanem a szemben álló csapat fizeti, akkor vajon hogyan fog védeni a meccsen? Ha a bekapott gólban érdekelt, mi lesz a meccs végeredménye? Mindenki döntse el, hogy egy tanácsadó kit képvisel, ha fizetését nem attól kapja, aki felé szolgáltatást teljesít.

Magyarországon 2008-ban alakult a Magyar Pénzügyi Tervezők Szövetsége (MPTSZ). Munkájukról képet kaphat a honlapjukon www.mptsz.org és ugyanitt láthatja a Regisztrált Pénzügyi Tervező® (RPT®) szakemberek névsorát elérhetőségét.

Védjegyük:

Mitől GYENGÜL a Forint? (Boros Imre 2011-10-07)

Azt mondja Boros Imre, hogy a forint árfolyammozgása – hasonlóan más árucikkekhez – a kereslet-kínálat alakulásától függ. A hazánkból eladott árukért sokkal több valutát kap az ország, mint amit ki kell fizetni az importért. A teljes fizetési forgalmat illetően is ez a helyzet. A kereskedelem által termelt devizatöbblet még a külföldre fizetett kamatokat is fedezi, azaz a fizetési mérleg is pozitív szaldóval zár. Ráadásul idén még többel, mind tavaly. Így többen kellene, hogy keressék a forintot, mind ahányan kínálják. Ebből pedig annak kellene következnie, hogy a forint, gyengülés helyett erősödik.

Miért nincs ez így? Ha keressük az okát, hamarosan eljutunk az őrjöngő bankokhoz és a velük szimbiózisban élő jegybankhoz, vagyis a Magyar Nemzeti Bankhoz. A napi üzletekből nem több mint 200-300 millió eurónyi átváltási forgalom adódna, ha csak a kereskedelem devizái cserélnének gazdát. Ismert azonban, hogy a kereskedelmi bankok a Magyar Nemzeti Bankban 15 milliárd eurónyi forintot halmoztak fel a „kényelmes” 6 százalékon, amit nem hajlandók a cégeknek hitelezni. Ha a cégektől és a háztartásoktól kisajtolt hitel-visszafizetések egy részét nem a jegybankban helyezik el, hanem forintért vásárolnak napi 20-30 millió eurót, meg tudnák változtatni a forint árfolyamát. De nem ez történik, hanem az, hogy néhány száz millió euró „beáldozásával” komoly zsarolási akcióra törekednek a bankok, ennek az ára egyébként megtérül majd a kikényszerítendő kamatemelésen. A félelem és a rémhír nagy úr és rossz tanácsadó.

A devizahitelek végtörlesztése a jövő busás hasznaitól vágná el a bankokat, kicsit visszavenne abból az irdatlan profitból, amit az elmúlt másfél évtizedben hazánkban realizáltak, s aminek alapján sokszorosan megtérültek a befektetéseik. Most ezt a hatalmas profitot érzik veszélyben, s revánsot akarnak. Azaz blokkolják a végtörlesztést, s új, gazdagon terített asztalok után vizslatnak. Rontják a forint árfolyamát, ezzel ki akarják kényszeríteni a kamatemelést, hogy ha nem az ügyfeleken, akkor a következő körben az államkasszán keressék meg azt, ami szerintük jár nekik.

Meddig folyhat még a zsarolás, és meddig adhatja még áldását ehhez a jegybank, fizetve közben a spekulatív kamatszintet?

http://www.magyarhirlap.hu/velemeny/orjongenek_a_bankok.html 

Cassiopeia (Cassandra?)

A 410 millió dollárt kezelő Cassiopeia Fund 2004-es indulása óta minden évben pozitív hozamot ért el volatilitás fókuszú kereskedési stratégiájával, összesen 147 százalékot hozva indulása óta. Az alap menedzsere nem igazán jósol piaci trendeket a következő hónapokra, viszont úgy véli, októberben növekedhet a piaci volatilitás, miután a befektetők az évvége közeledtével elkezdhetik majd likvidálni az európai adósságválság miatti veszteséges pozícióikat. Véleménye szerint ugyanis Európában nem lesz jobb a helyzet, a válság átterjedhet Olaszországra, miközben a német adófizetőknek elegük lesz Dél-Európa finanszírozásából.

hitel vagy kabát?

A jelen kor új kihívása a „más kabátba szokás”, más mint amit az előző mainstream sulykolt a médiával karöltve, hogy jó a féktelen és valós bevételi fedezet nélküli költekezés, mintegy elhitetve, hogy jó a hitel, a 0 önerővel és tartós bevételi fedezetek nélkül megvalósított bármi. Sokat költve jól élni minden áron. Akik elhitték ma nagy bajba kerültek. Akik kicsit hitték, kicsi bajban vannak, akik nem hitték azok ma nem nyögnek terhek alatt. Hogy hogyan áll majd rajtunk a kevésbé kihívó kabát, az egy dolog, de hogy meleg és biztonságos lesz (ha lesz) az tutti. A beleszokás tényét (kényszerűség vagy paradigma-váltás, esetleg mindkettő) kezdik alátámasztani a belső fogyasztási adatok.